Deák-Ébner Lajos (1850–1934

A jelenet egy alföldi vásárt idéz meg, ahol cserépedényeket árulnak. A kompozíció horizontális, a képmező alsó sávjában sűrűn sorakozó korsók és bögrék vezetnek a középtér felé, ahol egy taligára rakott áru és beszélgető parasztalakok szervezik a fókuszt. Balra befogott, gesztenyeszín lovak és szekér adnak egyensúlyt. A színpaletta földszínekre épül – okker, égett szienna, meleg barnák –, helyenként zölddel és téglavörössel élénkítve; fehér gouache-felütések csillanásokat adnak az edényeken. Az ecsetkezelés akvarelles, rajzos kontúrokkal, gyors, rövid ecsetvonásokkal jelzett textúrákkal. A fény derengő, délutáni, árnyékai puha, meleg tónusúak. A szereplők öltözete (kendők, vállkendők, hosszú szoknyák, csizmás férfiak kalappal) a 19. század végi–20. század eleji falusi viseletet idézi. A háttérben nádfedeles épületek és sátor tetőzetek tájolják a helyszínt. Stílus: plein air naturalista zsáner, impresszionisztikus hatással; valószínű évtizedek: 1890-es–1910-es évek.

Deák-Ébner Lajos (1850–1934) a magyar alföldi zsáner és a szolnoki művésztelep egyik meghatározó alakja. Müncheni és párizsi tanulmányok után a természet közvetlen megfigyelésére épülő, könnyed akvarelltechnikával és meleg földszín-palettával vált ismertté. Gyakori témái a vásárok, paraszti mindennapok és kocsijelenetek; munkái rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok kiállításain. Akvarelljei a hazai piacon keresettek, a kompozíciók élénksége és a biztos rajz külön erénye.