Dominig J.u. Gy. szignóval

A festmény Szent György legendájának újraértelmezett változatát ábrázolja.
A kompozíció bal oldalán arany páncélos lovag látható, aki egy hatalmas, szárnyas lóról (vagy mitikus állatról) hajol előre, lándzsáját a földön kúszó fekete sárkányba döfve.
A jobb oldalon egy meztelen nőalak áll a sziklának kötözve, félig elfordulva, tekintetében egyszerre félelem és megkönnyebbülés — a klasszikus „megmentett szűz” ikonográfia.
A háttér gomolygó füstje és a sárkány szájából törő fényárnyék drámai színházi hatást kelt.

A lovag alakja részleteiben az 1900-as évek eleji szimbolista és romantikus festők (Moreau, Böcklin, von Stuck) világát idézi, de a női test megfogalmazása már 20. századi modern naturalizmust tükröz.
A mű kompozíciója tehát átmenetet képez a klasszikus akadémikus mitológia és a 20. század közepének expresszív-szimbolista festészete között.