Émile Louis Picault köre

A szecesszió művészetének egyik legkedveltebb témája az allegorikus nőalak volt, amely a természet, a szépség és a megújulás szimbólumát testesítette meg. Ez a 62,5 cm magas bronz szobor egy kecses női figurát ábrázol, aki karjait lendületesen az ég felé tárja, mintha a szárnyaló tavasz vagy a virágnyílás allegóriája lenne. Finoman redőzött ruhája a test vonalát követi, míg a talapzatot díszítő növényi ornamentika az organikus szecessziós formavilágot idézi. A márvány alap stabilitást ad a dinamikus kompozíciónak, miközben a fémből öntött figura kifinomult részletei a korszak magas szintű öntészeti technikájáról tanúskodnak. Bár az alkotó neve nem ismert, stilárisan rokon a Moreau család, Affortunato Gory vagy Émile Picault műveivel, akik a 19–20. század fordulóján hasonló nőalakos bronzokat készítettek. A szobor ma is dekoratív értékű enteriőr-darab, amely egykor szalonok vagy polgári otthonok díszét képezhette.