Pierre Subleyra (1699–1749) után

Függőleges kompozícióban, egy kolostor bejárata előtt öt fehér csuhás szerzetes csoportja köré szerveződik a jelenet. A középpontban egy térdelő barát átölel és szájon csókol egy élettelennek tűnő csecsemőt; balra félmeztelen, térdelő férfi könyörgő gesztussal, jobbra kalapos parasztember fonott kosárral és kerti eszközzel. A háttérben architektúra: kváderköves homlokzat és klasszicizáló rotunda, fölöttük felhős, ólmos ég. A színpaletta visszafogott: kőszürkék, okkerek és tört fehérek, melyeket a bőrtónusok és néhány piros-zöld akcentus élénkít. Az ecsetkezelés lapos, nagyvonalú drapériatömböket formál, a fény oldalról érkezik, a fejek simított modellezése római késő barokk-rokokó ízlést tükröz. A fehér habitus Ciszterci/Premontrei ikonográfiára, a gyermek feltámasztása pedig Szent Bernát csodájára utal. A mű „Pierre Subleyras után” jellegű kompozíció, feltehetően 18. század végi–19. század eleji másolat vagy követői munka.