Réti István, Ferenczy Károly tanítványi köre

Pasztelles tájképet látunk, vízszintes, panorámás kompozícióban. Az előtérben jobbra egy szélesen elterülő lombkoronájú fa áll, tőle balra sűrű, egymás mögé rendezett fák sora képez ritmust. A levegőperspektíva finoman érvényesül: a háttér kékesebb, hidegebb tónusú. A színpaletta élénk, meleg őszi árnyalatokkal (okkerek, narancsok, rozsdabarnák) és hűvös kék-zöld ellenpontokkal; a derült ég kobaltkékje erős dekoratív hatást ad. A pasztellkréták szemcsés, száraz felhordása jól látható; a lombfelületek örvénylő, félköríves, gyors gesztusokkal készültek, a törzsek és árnyékok határozott, lilás-kék kontúrokat kapnak. Fény-árnyékban folthatások uralkodnak, a napfény csomókban tör át a lombon és a fűre szóródik. A jobb alsó sarokban fehérrel írt, nehezen olvasható szignó látható. A kartonra ragasztott lap, a régi keret és a tónusos ég háttér alapján a mű a nagybányai hagyományú plein air festészet hatását mutatja, valószínű időkerete: 1910-es–1930-as évek.