Zichy Mihály és Székely Bertalantanítványainak körei

A kompozíció középpontjában egy bájos arcú fiatal parasztlány áll, karját keresztbe fonva egy gereblyére támaszkodik.
A háttérben a naplemente utolsó fényei vörös-arany árnyalatban világítják meg a távoli fák vonulatát, miközben a folyóparton halványan tükröződik a fény.

A mű egyszerre bensőséges és melankolikus: a lány tekintete távolba réved, mintha a nap végének csendjét szemlélné.
A festő különös figyelmet fordított a fények átmenetére – a szürkület és az alkony finom határát ragadja meg –, ami a korszak romantikus naturalizmusának legszebb jegyeit viseli.
A figura klasszikus paraszti öltözete, a fehér kendő és a sötét mellény, valamint a testtartás a Munich School (Müncheni akadémiai festők) formafegyelmére utal.