Búzás Ilona

A két finom, ovális kerámia tondó Búzás Ilona keramikus életművének dekoratív vonulatához tartozik. A 20. század második felében a művész a női portré klasszikus témáját újragondolva ötvözte a szecesszió eleganciáját a modern iparművészet kézműves jellegével. A finom rajzú, máz alatti festés és a pasztell tónusok érzékeny nőalakokat jelenítenek meg – a századelő divatját és báját idézve. A máz fényes, a reliefszerű kontúrok enyhén kiemelkednek, ezzel plasztikus hatást keltve. A művek a korszak egyik kedvelt műfaját, a lakásdekorációként is értelmezhető portrékerámiát képviselik, amely a Hollóháza–Hódmezővásárhely közti műhelyhálózat termékeihez köthető.