Gravée per Lasinio: A Neoklasszikus Metsző Művész

A kép egy Luca Giordano-festmény nyomán készült rézmetszet nyomata.

Carlo Lasinio (1759–1838) Velencében született, s a neoklasszikus esztétika egyik legjelentősebb metszőmesterévé vált. Fiatalon művészi tehetségét a velencei Accademia di Belle Arti keretein belül csiszolta, majd Itáliát járva tanulmányozta az antik romokat és Piranesi műveit.

Lasinio főként a rézmetszet műfajában jeleskedett: finom vonalvezetésével és részletgazdag tónuskezelésével tette híressé magát. Műveiben a klasszikus architektúra motívumait ötvözte a romantikus hangulatú rom-ábrázolással, így teremtve meg a korabeli közízléshez illő neoklasszikus látványt.

Legismertebb kiadványa az Antichità di Pompei (1793–1804), melyben a pompeji ásatások során feltárt falfestményeket, domborműveket és épületrészleteket örökítette meg rézmetszeti sorozat formájában. E munkát Antonio Canova is támogatta, felismerve Lasinio jelentőségét a klasszicizmus népszerűsítésében.

Carlo Lasinio emellett számos művészeti akadémiát alapított Párizsban és Londonban, ahol tanítóként is tevékenykedett. Tanítványai révén munkássága hatása szerte Európában érvényesült, megalapozva a 19. századi régészeti illusztráció műfaját.

Munkássága révén Lasinio a múlt emlékei iránti tisztelet és a technikai precizitás ötvözetét mutatta be. Maradandó örökségével hozzájárult a neoklasszikus formanyelv megújulásához, s máig inspirálja a metszőművészeket.