feltehetően Hon Endre (1904–1978)

A monokróm, arany–barna tónusú portré egy keleti férfit ábrázol turbánban, szigorú, méltóságteljes tekintettel.
A művész a fény és árnyék drámai kontrasztját kihasználva formálja meg a karaktert: a homlokot és az orrél világossága szinte plasztikusan emeli ki az arcot a sötét háttérből.
A hatás szoborszerű, mégis élő — Hon Endre expresszív ecsetjárása, a festék rétegzett, áttetsző felvitele és a visszafogott paletta együtt sajátos, időtlen atmoszférát teremt.

A karaktertípus és a világítási megoldás a 20. századi magyar történelmi-romantikus portréfestészet hagyományait követi, de modern, szinte film-noir szerű erejű fénykezeléssel.
Hon Endre életművében a „keleti” és „történelmi” karakterek gyakran visszatérnek: a művész számára az emberi méltóság és sors szimbolikus kifejezői voltak.

Művészettörténeti háttér

Hon Endre (1904–1978 körül) a 20. század középső évtizedeiben alkotó magyar festő, akinek munkásságát a romantikus realizmus és a történeti expresszió határozta meg.
Műveiben gyakran jelenik meg a magyar múlt hősi és orientalista vonulata: kardos figurák, török és balkáni portrék, honvédek, illetve karaktertanulmányok.
Színei rendszerint melegek, arany reflexekkel, festésmódja magabiztos, határozott, a fény-árnyék drámájára épít.
Kisebb méretű, kartonra készült portréi gyűjtői körökben ritkaságnak számítanak, mivel ezek a tanulmányok gyakran előkészületei voltak nagyobb történelmi kompozícióknak.