ismeretlen 19. századi közép-európai mester

A 22,5×16 cm-es olajfestmény a 17. századi holland és németalföldi zenélő nőalak-ábrázolások hagyományát követi. Az ülő hölgy lanttal a kezében tekint fel társára, aki kottát tart — a zene allegóriájaként értelmezhető jelenet bensőséges, kamaraszerű atmoszférát áraszt. A festő gondosan megfigyelte az anyagok különböző textúráját: a selyemruhák, a gyöngysor és a hangszer felülete plasztikusan jelenik meg. Bár a jelenet kompozíciója barokk eredetű, a kivitelezés finomsága és az arányos térkezelés inkább 19. századi akadémiai kézre utal. A korabeli, neobarokk aranyozott keret tovább erősíti a historizáló hatást. A festmény dekoratív, intim darab, a holland művészet hagyományainak újraértelmezéseként.