Kortárs művész

Ez a 33 × 23 cm-es olaj, vászon festmény komor, mégis költői atmoszférájú alkotás, amely egy elhagyatott házat és kopár fát ábrázol vastagon felhordott, szinte domborműszerű festékrétegekkel. A sötét tónusokból kibomló, aranyló és rozsdás árnyalatok drámai feszültséget teremtenek — a kép valahol az expresszív szimbolizmus és a misztikus realizmus határán egyensúlyoz.

A struktúra és a színvilág alapján a mű a 20. század második felének magyar expresszív iskoláihoz köthető; festői felfogása rokonítható Szalay Lajos, Vajda Lajos, vagy Ország Lili épített motívumvilágával. A motívum – az üres ház és a csupasz fa – egyfajta lélektani térként is értelmezhető, a magány és az elmúlás lírai szimbólumaként.