Az olaj, vászon festmény klasszicizáló-romantikus tájat ábrázol, amelyben az antik romok, a folyó és a kőhíd monumentális hátteret adnak az előtérben megjelenő vándor alakjának. A kompozíció a 19. századi európai tájképfestészet hagyományait követi: a részletes növényábrázolás, a meleg arany–zöld színhasználat és a narratív elemek egyaránt a korszak lírai-romantikus világát idézik. A jobb alsó sarokban olvasható „J. Thors” szignó alapján a mű feltehetően köthető a 19. századi holland festészet kevéssé ismert képviselőihez, ugyanakkor stílusában rokonítható Markó Károly és köre, valamint Joseph Anton Koch heroikus tájképeivel is. Bár a pontos szerző kiléte nem tisztázott, a festmény kvalitásos kivitelével és atmoszférateremtő erejével a korszak egyik értékes darabja, amely gyűjteményben és enteriőrben egyaránt kiemelkedő szerepet tölthet be.