Turnmayer S

Kanyargó patak egy napsütötte domboldal alatt; a kompozíciót a víz tükre vezeti a kép előterétől a középtérig, ahol a partot sárgás-okker omlás és sűrű, sötétzöld lombtömeg zárja. Bal elöl bokros szegély, hátul tejkék hegyhát: a táj mélységét a hűvös-ködös háttértónus és a meleg előtér ellenpontja adja. A festésmód posztimpresszionista jellegű: rövid, „levélformáló” ecsetvonásokból rakott lombozat, a víztükrön horizontális, elnyújtott húzásokkal jelzett felhő- és partreflexek. A paletta a zöldek széles skáláját (olívától a mély fenyőzöldig) meleg okkerekkel és barnákkal ellenpontozza; az ég lágy kékje és a felhők tört fehér foltjai nyitják a felső zónát. A fény délutáni, jobbról érkező, amely a sárga partfalat és a fák széleit világítja ki.
Stílus: kontinentális (osztrák–délnémet/magyar) tájfestészet, posztimpresszionista naturalizmus.
Valószínű évtized: 1930–1960.