Daróczi Sándor

lló formátumú olaj-vászon csendélet, 80 x 60 cm. Zöld szövettel fedett asztalon karcsú, áttetsző üvegváza áll, benne sárga, rózsaszín és mélyvörös rózsák dús csokra. A háttér két tónusra oszlik: balra grafitsötét, jobbra olajzöld, ami erős fény-árnyék kontrasztot ad és a csokor háromszögű kompozícióját hangsúlyozza. A fény bal felől érkezik, a szirmokon lágy, krémes reflexekkel; a levelek és a háttér nagyobb, tömbszerű ecsetjárással készültek, míg a szirmok finom, rétegezett, rövid húzásokkal épülnek. A váza üvegfelületén visszafogott csillanások és a vízben torzuló szárak láthatók. Jobbra, az asztallapon egy letört rózsaág és szétszórt sziromlevelek memento-szerű motívumként jelennek meg. A felület egészén egyenletes, finom krakelyű háló figyelhető meg; a lakkréteg enyhén megsárgult. A kép stílusa akadémizáló, szalon-naturalista; datálás: feltehetően 1940–1950-es évek.

Kulcsrészletek:

• Áttetsző üvegváza torzult szárakkal

• Két tónusú háttér, balra sötét, jobbra olajzöld

• Trianguláris csokorszerkezet

• Letört rózsaág és szétszórt szirmok vanitas-utalással

• Egyenletes, finom krakelyű, sárguló lakkréteg

Daróczi Sándor: kevéssé dokumentált magyar festő, feltehetően a 20. század közepén aktív. Műfaja alapján csendéletek és dekoratív szalonképek köthetők a nevéhez. A jelen mű jobb alsó sarkában olvasható „Daróczi S” szignó és egy nehezen kiolvasható, 195– kezdetű évszám utal az évtizedre. Festésmódja mértéktartó, akadémikus képzésre vagy erős műtermi gyakorlatra vall; témaválasztása a korszak polgári enteriőrjeinek díszítő ízléséhez illeszkedik.