Magaslatról nyíló, panorámás völgylátvány: balra meredek, narancsos-vörös sziklafal, jobbra sötétebb dombhátak és facsoportok. A kompozíciót a középben kanyargó patak/folyó vezeti a mélybe, sávosan megnyitva a napfényben álló, élénk zöld rétet; az előtérben kis tó/tükörvíz és sziklatömbök. A paletta meleg okkerekre és vörhenyes barnákra épül, melyeket hűvös kékeszöldek és az ég áttetsző, világoskék tónusai ellensúlyoznak. Az ecsetkezelés vegyes: a lombozat és sziklafelületek finoman részletezettek, a távolba vesző hegygerincek lazúrosabb, levegős festésűek. A fény a jobb-felső zónából érkezik, a sziklafalak peremén és a rét foltjain aranyló akcentusokat hoz létre. Ikonográfia: romantikus „grand view” – a természet nagyságát hangsúlyozó veduta.
Stílus: 19. századi romantikus–akadémikus táj, a bécsi/düsseldorfi iskola hatásával.
Valószínű évtized: c.

Kulcsrészletek

• Kanyargó vízvonal mint kompozíciós gerinc

• Narancsos sziklafal kontra hűvös, távoli hegyhátak

• Előtéri víztükör reflexekkel

• Finom részletezés a fákon, lazúros háttér

• „Grand view” magasles-kompozíció, tág horizont

Szerzőjelöltek (attribúció nyitott)

• Franz Steinfeld (1787–1868) – biedermeier-bécsi „grand view”, részletező szikla- és növényrajz.

• Thomas Ender (1793–1875) – tiszta légperspektíva, panorámás völgyek.

• Friedrich Gauermann (1807–1862) – hegyvidéki tájak, meleg sziklafények (gyakran állatokkal).

• Eduard Schleich d.Ä. (1812–1874) – tónusos, részletező folyóvölgyek.

• Carl Millner (1825–1895) – alpesi panorámák, hosszú kék távolok.

• Düsseldorfi iskola köre: Albert Flamm (1823–1906), Oswald/Andreas Achenbach – erős perspektíva és fény–árnyék.

• Karl Marko (1793–1860) és köre – romantikus, dekoratív völgylátványok.