Iványi-Grünwald Béla (1867–1940)

Falu széli ligetes táj: balra sűrűbb, szürkészöld lombú fasor és egy alacsony szalmatetős kunyhó, középtájon sekély vízpart/szélcsendes patak, mögötte fehérre meszelt házak piros tetővel; a horizonton karcsú, vörös toronysisakos templom. A középtérben 6–7 alak pihen és beszélget (kendős asszonyok kék, okker és vörös akcentusszínekkel), jobb oldalt magas, tömör lombtömb zárja a képet. A fény délelőtti–déli, gomolyfelhős ég alatt foltos napfényekkel; a vízpart sárgás-zöld reflexei ritmizálják a mezőt. Közép-laza ecsetkezelés, helyenként pasztózus felrakások; a formák tömbösítettek, a kontúrok finoman összefolynak. Ikonográfia: falusi idill, aratás/nyári pihenő hangulat. A viseletek általánosítottak (nem szűkítenek tájegységre). Stílus: nagybányai tradícióból táplálkozó, kései, dekoratív naturalizmus/posztimpresszionizmus. Valószínű évtized: 1920–30-as évek (Iványi-Grünwald késői, Balaton–alföldi idilljeinek korszaka).