Kézdi-Kovács László (1864-1942)

Kis méretű (kb. 35 x 43 cm) tájkép, középtérben több, egymáshoz simuló nyírfa áll egy sekély vízparti kiszögellésen. A kompozíciót a fatörzsek függőleges ritmusa és a jobbra lejtő partvonal diagonálja szervezi. A háttér enyhén ködös, atmoszferikus átmenetekkel oldódik, melyek a fény-árnyék játékát puha, fátyolos áttetszéssel adják vissza. A színpaletta őszies: okker, aranysárga, meleg barnák és szürkészöldek dominálnak, a nyírfakéreg fehérje és kékeszöld reflexei friss kontrasztokat hoznak. Az ecsetkezelés változatos: a törzseken vastag, impasztós felrakások, a lomb és a ködös háttér felületén szárazecsetes, dörzsölt rétegek figyelhetők meg. A kép jobb alsó sarkában zölddel húzott. A keret sötétre politúrozott, széles profilú, belső aranyozott tagozattal, amely dekoratívan emeli a meleg tónust. Stílusirány: posztimpresszionista, dekoratív plein air.