Mészöly Géza (1844–1887) után F. Sz. Góya szignóval

Őszi fűzfák alatt – parti élet a nyugodt víznél

Olaj-vászon, nagyméretű, vízparti zsáner-tájkép. A kompozíciót balról jobbra ívelő, dús lombú fűzfák tömege szervezi; a parton kanyargó földút és a víz szegélye mélységbe vezeti a tekintetet. A színpaletta őszi, meleg földszínekből (okker, égetett szienna, mélyzöld) és hűvös kékesszürke égboltból áll, amelyen tört felhőkön áttörő fényfoltok jelennek meg. Az ecsetkezelés középléptékű: a lombozatnál lazúros, pöttyöző, a víztükörnél finom, simított átmenetekkel; az alakoknál kissé vázlatos, de karakteres. A jobb oldali csoport paraszti öltözetben (fehér vászonszoknya, mellény, kalap), két csónak és a nádas mellett tevékenykedik; középen és balra további figurák mozognak. A fény-árnyék kontrasztja a lombsátor alatti árnyékból a víz felé nyíló világosságra komponál. A bal alsó sarokban „F. Sz. Góya” szignó és 1931-es dátum olvasható. Stílus: akadémizáló realizmus, nagybányai hatásokkal; valószínű évtizedek: 1920–1930-as évek.

Kulcsrészletek:

• Ívelt fűzfasor, alagútszerű lombsátor

• Őszi paletta, meleg-föld és hűvös ég kontrasztja

• Vízparti zsáner: csónakok, nádas, dolgozó alakok

• Közeli-földút perspektívája a háttér tó/folyó felé

• Bal alsó sarok: „F. Sz. Góya”, 1931

Szerzőjelöltek

„F. Sz. Góya” jelenleg azonosítatlan vagy ritkán dokumentált festői név. A jelzés formai jegyei és a datálás (1931) az interbellum magyar akadémizáló–naturalista tájképfestészet körébe utalnak. A név írásmódja („Góya”) felveti a kereskedelmi név/álnév vagy elírt családnév lehetőségét („Gólya”, „Goya”). Eddig nem köthető stabil, publikált életműhöz; levéltári, aukciós adatbázis és műtárgyvizsgálat (UV/IR, pigment) javasolt a szerzőség tisztázására.