Szakáts Antal

A festmény egy napfényes falusi udvarrészletet ábrázol nádfedeles, fehérre meszelt házsorral. A kompozíció mélybe futó, enyhén balra kanyarodó földút mentén szerveződik; bal oldalt kút és kocsialkatrészek, középtájon egy kézi kocsi és száradó ruhák adják a zsánerjelleget. A jobb oldali kertben sűrű, virágzó bokrok (piros-rózsaszín foltok) húzódnak, háttérben magasodó, levegős lombkoronák. A színpaletta meleg földszínekre, tört zöldekre és a fehér vakolat fényfogó felületeire épül; az ég kékesszürke, lazúros. Az ecsetkezelés középlazúros, helyenként pasztózusan megült, különösen a növényzetben és a tető nádfelületén. Fény-árnyék kezelése délutáni, alacsonyabb napállásra utaló, lágy kontrasztokkal. A ruházati és tárgyi motívumok (fa kútkerék, kézikocsi, nádtető) a 20. század közepi, vidéki Magyarország ikonográfiáját idézik.