Ujváry Ferenc (1898–1971)

Napfényes porta a faluvégen

Faluvégi utcarészlet tárul elénk: földút kanyarodik a kép előterében, közép­tájon nyitott deszkapalka/gémeskapu jellegű kerítés vezeti a tekintetet a fehérre meszelt, nádfedeles házak sorához. A jobb oldalon deszkakerítés fut, balra gazos előkert és nagy, árnyékot vető fák. A távolban két-három apró alak – piros folttal jelzett szoknya – hoz életet a jelenetbe. A színpaletta föld- és zöldtónusokra épül, élénk derűs égkék kontraszttal; a napfény-sávok és a fák árnyékai ritmizálják a kompozíciót. Az ecsetkezelés helyenként vázlatosan friss (lomb, földút), máshol tömörebb, pasztózusabb (házfalak, kapu). A fény-árnyék modellálás a délelőtti/­délutáni nap magas állását sejteti. Ikonográfiai és viseleti jegyek (nádfedél, meszelt porták, paraszti viselet) a 20. század első felének magyar faluképét idézik. Stílus: naturalista–posztnagybányai plein air hangütés. Valószínű évtized(ek): 1930–1940-es évek.

Kulcsrészletek

• Nyitott falusi kapu mint centrális motívum és perspektívavezető

• Nádfedeles, meszelt házsor – tipikus Kisoroszi/Dunakanyar-vidék hangulat

• Földút fénycsíkjai és hűvös árnyéksávok kontrasztja

• Laza, tördeltebb lombfestés; tömörebb épületkezelés

• Apró, piros akcentusú alak a távlati fókuszban

Ujváry Ferenc (1898–1971). Magyar festő, a 20. század első felében alkotott; témáiban gyakoriak a falusi életképek és tájképek. Festésmódja a nagybányai tradícióhoz kötődő plein air-naturalizmust követi, tömör foltfogalmazással és visszafogott, földszíneken alapuló palettával. Életműve szakirodalomban kevésbé feldolgozott; művei hazai magángyűjteményekben és aukciókon időszakosan felbukkannak.