Ernest Dame (1845-1920)

Ernest Damé Fugit Amor című bronzszobra a szerelem mulandóságának allegóriáját fogalmazza meg. A szárnyas Amor felfelé törő mozdulata és a visszatartani próbáló nőalak egymásba fonódó testtartása az elszalasztott pillanat feszültségét sűríti egyetlen jelenetbe. A magasba emelt íj és a csavarodó kompozíció a menekülés és a vágy ellentétét erősíti. A mű érzelmi hatása a mozdulat folytonosságából és a testi közelség törékenységéből fakad.