Jean Baptiste Carpeaux (1827-1875)

Jean-Baptiste Carpeaux kompozíciója a mozdulat lendületére és a test plasztikus erejére épül: a felfelé nyúló kar és a lebegő drapéria szinte forgásba hozza az alakot. A felső figura ritmikus gesztusa és az alsó gyermekalak ellenpontja feszes, mégis természetes egyensúlyt teremt. A kidolgozás a Carpeaux-ra jellemző élő felületkezelést és anatómiai érzékenységet mutatja, különösen a törzs és a végtagok átmenetein. A mű a 19. század második felének francia szobrászatában meghatározó, mozgásközpontú szemlélet egyik markáns példája.