Mathurin Moreau (1822–1912)

A kétalakos kompozíció intim, visszafogott jelenetet ábrázol, ahol a figurák közötti kapcsolat nem gesztusokkal, hanem finom testközelséggel és egymásba forduló tartással válik hangsúlyossá. Moreau a mozdulatok természetességére és az arányok kiegyensúlyozottságára épít: a jelenet nem narratív, hanem hangulati jellegű. A szobor jól illeszkedik a 19. század második felének francia dekoratív szobrászatába, amely a mindennapi érzelmek idealizált, mégis fegyelmezett megjelenítését részesítette előnyben.