Mathurin Moreau (1822–1912)

Mathurin Moreau angyalos–allegorikus kompozíciói nem előzmény nélküliek. Az oltalmazó, vezető angyal és az ifjú alak párosítása már a 19. század közepétől jelen van a francia szalonplasztikában, elsősorban erkölcsi példázatként értelmezve. Moreau ezt a bevett ikonográfiai sémát alkalmazza, finoman klasszicizáló formanyelvvel és kiegyensúlyozott, narratívában visszafogott megoldással. A hangsúly nem a drámaiságon, hanem a harmonikus figurakapcsolaton és a részletek gondos kidolgozásán van.