Cailluamé

A nappal és az éjszaka mitológiája a világ számos kultúrájában és mitológiájában központi szerepet játszik, gyakran ellentétpárként ábrázolva, amelyek kölcsönhatása és ciklikus váltakozása a világrendet és az élet ritmusát jelképezi.

Görög mitológia:

• Nüx (Éj): A görög mitológiában az Éjszaka istennője, a káoszból született, és számos más istenség, köztük a Halál (Thanatosz), az Álom (Hüpnosz) és a Végzet istennői (Moirák) anyja. 

• Érebosz (Sötétség): Nüx férje és testvére, a sötétség istene. 

• Héliosz (Nap): A Nap istene, aki minden nap végighalad az égen kocsiján, az éjszaka után újra felkelve. 

• Szeléné (Hold): A Hold istennője, Héliosz testvére, aki az éjszakai égboltot uralja. 

• Hekaté: Három arcú istennő, aki a holddal és az éjszakával is kapcsolatba hozható, a mágia, a boszorkányság és a titokzatos erők úrnője. 

Skandináv mitológia:

• Dagaz: A nappal istennője, a világosság és a teljesség megtestesítője.

• Nótt: Az éjszaka istennője, akinek lovát (Nott) a sötétség lovasa, Hrimfaxi húzza. 

Bibliai mitológia:

• Teremtés könyve:

  Az első fejezetben Isten megteremti a világosságot és a sötétséget, a nappalt és az éjszakát.

• A negyedik nap:

  Isten megteremti a Napot és a Holdat, hogy világítsanak a földnek, és elválasszák a nappalt és az éjszakát. 

Egyéb mítoszok:

• A nappal és az éjszaka váltakozása szinte minden kultúrában megjelenik, mint a természet rendjének és a folytonos átalakulásnak a szimbóluma. 

• Az éjszaka gyakran a misztériumok, az álmok és a belső világ, míg a nappal a tudatosság, a cselekvés és a külső világ szimbóluma.