Gyelmis Lukács (1899-1979)

Gyelmis Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) magyar festőművész 1924–1926 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula volt a mestere. Ezt követően a bükki művésztelepen alkotott. 1929-ben a firenzei Accademia di Belle Arti-n folytatta tanulmányait, ahol Galileo Chini irányítása alatt két évig dolgozott.

Olaszországban 1938-ig élt. Ez idő alatt többek között Milánóban, Bresciában, Genovában, Trentóban, Velencében, Mantovában és Roveretóban vett részt kiállításokon. Hazatérése után az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban az olaszországi Palestrinában kapott elismerő oklevelet.

Művészetére jellemzőek az erőteljes aktok, a markáns tanulmányfejek és a csendéletek, valamint a fény és árnyék ellentétére épülő tájképek, figurális kompozíciók. Formaalakítását hatalmas plasztikai erő jellemzi. A színek, a formák és a vonalak finomságának összhangba hozására, valamint a színek világítóerejének a kiaknázására törekedett.

Alkotásai megtalálhatók a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában és a szabadkai városi múzeumban.

A művész visszhangja az olasz sajtóban

A Popolo d’ Italia című lap 1932-ben a következőképpen méltatta a szabadkai művészt:

“Alig egy esztendei távollét után újból visszatért a Casa d’ Artistibe Gyelmis Lukács festőművész képeivel. A múlt évben figurális műveket és csendéletet állított ki nagyobb számban, ez évben a tájképek dominálnak, a minden szegletében költői és lenyűgöző Garda-tó részletei, amelyekből Gyelmis művészete egyéni technikájával, csodálatos eredetiséggel nagyszerű műértékeket alkotott. Gyelmis nagyon kedves festő és épp olyan kedves poéta, akiről tudjuk, hogy fiatal, és akitől még igen sokat várhatunk. Állandó lakhelyét a Garda-tó egyfestői kis falujába helyezte, így remélhetjük, hogy sokszor gyönyörködhetünk még a szépséges olasz tájak festői meglátásaiban. Kiállított csendéleteiben Gyelmis most is az a festő, aki biztos tudatában van annak, amit csinál.”

 A Corriere Della Sera pedig így írt Gyelmis egyik tavaszi kiállításáról:

“A Casa d’Artistiben Gyelmis Lukács festőművész kiállítást rendezett. Tájképeiben éppúgy, mint figurális műveiben a színek problémáját a formakeresés elé helyezi: gazdag színek sűrű rétegekbe rakva, meleg és aranyozott színskálákat alkotva.”