Bevezetés

Kende Géza (1889–1952) a 20. századi magyar képzőművészet kiemelkedő alakja volt. Grafikai, festészeti és szobrászati munkássága során számos műfajt ötvözött, megőrizve egyéni látásmódját. Kortársai körében a részletgazdag ábrázolás és az érzelmi töltet elegye tette egyedivé alkotásait.

Életút és művészi pálya

Budapesten született, ahol 1907-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei között volt Mad­­arász Viktor és Leó Roux. 1912–1914 között Bécsben utazott, ahol megismerkedett az osztrák szecesszió és az expresszionizmus irányzataival. Az I. világháború után hazatért, és 1923-tól rendszeresen kiállított a Nemzeti Szalonban.

Művészeti stílus és jelentősebb művek

Műveiben visszatérő motívum a magyar vidéki táj és a népi élet ábrázolása. Kedvelt technikája a linó- és fametszet, melyben a feketében gazdag tónusok intenzív kontrasztot hoznak létre. Jelentős munkái közé tartozik a Csikósok (1925), a Tanyavilág (1928) és a Mecseki táj (1931). Festményein és rajzain az impresszionista színegyezések és a részletek precíz kidolgozása ötvöződik.

Örökség és hatás

Kende Géza művészete a magyar modernizmus szerves része, műveit ma a Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki múzeum őrzi. Munkássága inspirációt jelentett a későbbi generációk grafikus és festő művészei számára. Alkotásai a népi hagyomány és a nemzetközi irányzatok találkozását hordozzák, így maradandó értéket képviselnek a hazai művészettörténetben.

A mű kiemelkedő jelentősége

1914. június 28. - Szarajevói merénylet során GAVRILÓ PRINCIP lelőtte a császári párt... - Ez  a merénylet volt a SZERBIA felé küldött HADÜZENET indítéka, amelyet követően kirobbant az I. Világháború...