55 Német romantikus-historizáló festő

A festmény a 19. század végének–20. század elejének német romantikus–historizáló ízlését testesíti meg. A fa törzsének támaszkodó vándor-dudás alakja a középkori minstrelek irodalmi-népzenei toposzát idézi, míg a háttér meseszerű, tornyokkal szabdalt városfalai és a folyóvölgy a Rajnai romantika képi világát hívják elő. A gondosan kidolgozott anyagfelületek – posztó, szőrme, bőr és fémkard – dekoratív részletezéssel jelennek meg; a kompozíció mégis feszes, a figura uralja a képmezőt. A hangszer többdrónos dudája és a „altdeutsch” viselet a korszak történeti jelmez iránti rajongására utal. A 41×32,5 cm-es méret és a díszes historizáló keret együttese lakásinteriőrben is hangsúlyos dekoratív hatást biztosít. Mesterjelzés nem látható; a mű így egy ismeretlen német nyelvterületi festő kvalitásos zsánerdarabjaként értékelhető, mely ikonográfiájával Dürer és a régi német mesterek dudás-ábrázolásainak 19. századi újraértelmezéséhez kapcsolódik. A mű jó állapotban, egységes felületű lakkréteggel került megőrzésre.