feltehetően Nagy Oszkár (1893–1965)

Fekvő formátumú, kb. 85 × 65 cm-es téli táj: két, egymáshoz simuló parasztház hólepte tetővel, balra vaskos kémény, jobbra csupasz, szövevényes faágak. Az előtérben letaposott, kanyargó hósáv és tócsák, amelyek sötétebb foltokként tagolják a felületet. A háttér palakék és kékesszürke ég sávjaival zárul. A színpaletta visszafogott, hideg: kékek, szürkék és barnák, amelyeket élénk okkersárga fal- és kerítésfoltok, illetve „belső fényt” sejtető sárgás reflexek melegítenek. Az ecsetkezelés határozott, gyors, dekoratív: a hó kemény, kékes árnyalatú fehérekkel, kontúrozva, nagy lapos ecsetnyomokkal jelenik meg. A kompozíciót diagonális tetősík vezeti, amely a jobb oldali tömb felé húz, miközben az ágrendszer kalligrafikus ritmusa ellenpontoz. Fény-árnyékban erős kontraszt érvényesül, alkonyi hangulatot keltve. Bal felül feliratszerű szignó és évszám („Nagy Oszkár, 47”) erősíti az 1940-es évek közepére tehető datálást. A felfogás posztimpresszionista, nagybányai tradícióra építő; valószínű évtized: 1940-es évek közepe-vége.

Kulcsrészletek:

• Bal felső szignó és „47” évszám

• Diagonális, vastag hóréteg a tetőkön

• Okker sárga fal/kerítés a sötét háttér előtt

• Kalligrafikus, csupasz faág-struktúra

• Hideg kék-szürke paletta, erős fény-árnyék