Katona Nándor

A kép egy nyugodt, téli táj: első síkban lapos, összefüggő hótakaró, melyből ritkás növénycsomók emelkednek ki. A középtérben alacsony, kékes tetőzetű házak vagy tanyai épületek húzódnak, köztük sötétebb barnáslila bokorcsoportokkal. A horizonton lankás hegyvonulat fut végig, fölötte széles égbolt terül el, meleg, barackszínű és tört okker tónusokkal; a felhőzet uszályos, uszályfestékkel és lapos ecsettel lazán felhordott. A fény-árnyék viszonylag puha, alkonyi derengést idéz; a hó hideg szürkéskék reflexei a tetők és a vízparti sáv kékjeivel felelnek össze. Az ecsetkezelés helyenként pasztózus, különösen a felhők és a cserjék felületén; a távoli hegyek áttetszőbb, eldolgozott rétege elmélyíti a légi perspektívát. Jobb alsó sarokban olvasható szignó. A jelenet díszkeretben látható. Ikonográfia: csendes, alföldi jellegű telelő táj, tanyasi épületekkel. Stílus: posztnagybányai ihletésű, lírai realizmus; valószínűleg az 1960–1980-as évek.