Gadányi Jenő (1896–1960)

Az asztali csendélet zsúfolt, mégis kiegyensúlyozott kompozícióban jelenik meg: tálban és az asztalra helyezve barnás-vörös gyümölcsök, dísztök-szerű formák és egy kerámia váza rendeződik egymás mögé. A háttérben színes virágcsokor vagy lombos ág bontja a teret, amelynek vibráló foltjai beúsznak az előtérbe. A színpaletta a meleg okker, vörös és barna tónusokra épül, erős hideg kék-zöld ellensúlyaival; a fehér abrosz áttörő, fényfogó felületként szolgál. Az ecsetkezelés szabad, pastózus és szaggatott, a kontúrok hullámzóak, a formaépítés többnyire színfoltokból történik. A fény balról érkezik, a tárgyak árnyéka rövid és színes, nem neutrális. A tál bordázott pereme és a váza sötét sávjai ritmust adnak, miközben a diagonális elrendezés dinamizmust kölcsönöz. Feltehető médium: olaj, vászon vagy keménykarton. A látvány stílusa posztimpresszionista–expresszív; valószínű keletkezés: 1930-as–1940-es évek.

Gadányi Jenő (1896–1960). A magyar modern festészet jelentős alakja, a két világháború közötti és utáni évtizedekben aktív. Művészetét erőteljes színkontrasztok, expresszív ritmus és szabad ecsetkezelés jellemzi; kedvelt témái a csendélet és a táj. A 30–40-es években készült, líraian expresszív csendéleteihez kompozícióban és koloritban közel áll a bemutatott mű. Az itt látható tárgysűrítés és törtdallamú színfolt-építkezés jól illeszkedik életművének középső periódusához.