nem beazonosítható

A kompozíció egy kanyargó földút menti faluszegletet ábrázol, balra vakolt, törtfehér homlokzatú házzal és előtte álló, kerek lombú fával, jobbra pedig vöröses tetőzetű épülettel és sötét, boltívszerű átjáróval. A tömegek szilárd, háromszög- és ívalakokból épülnek fel; a kontúrok feketével, helyenként kapart, szárazecsetes gesztusokkal hangsúlyozottak. A színpaletta földszínekre épül: égetett umbra, okker és mélyzöld, amelyeket hideg, kékeszöld és halvány rózsaszín reflexek ellenpontoznak. A felület vastag, helyenként erősen impasztós; szórt aranybarna és fekete fedőrétegek, dörzsölt, helyenként kopott lakkréteg érzékelhető. A fény-árnyék építkezés tónusos, a lombkoronák gomolygó masszái és a háttér félköríves ecsetívei posztexpresszionista, archaizáló hatást keltenek. A házak tipológiája, a téglavörös tetők és a fehérre meszelt falak a Kárpát-medence vidéki motívumkincséhez kötődnek. Stílusirány: késői nagybányai hatás és posztexpresszionizmus; valószínű évtized: 1930-as–1950-es évek.