Christian Seelbach után

A festmény idilli, mitologikus jelenetet ábrázol: egy fiatal nő fuvolázik egy hegyi patak partján, miközben két vízi nimfa hallgatja a zenét. A táj, a párás fények és a vízesés suhogása álomszerű, lírai atmoszférát teremtenek. A nőalakok mozdulatai finomak, ruháik áttetsző, selyemszerű anyagban omlanak alá, és a kompozícióban megjelenő piros, kék és zöld színhármas harmonikusan ellenpontozza a háttér puha, barna-szürke tónusait.

A nőalak, aki a magaslaton ül, a természet és a művészet egységét szimbolizálja — a zene mint spirituális erő szól a természet csendjében.