vélhetően Wilhelm Krause (1803–1864)

A kompozíció egy Madonna a Gyermekkel-témát újraértelmező, intim, világi jelenetet ábrázol. A fiatal anya és gyermeke bensőséges gesztusban jelennek meg: a kisfiú egy falatot nyújt a kalitkában ülő papagájnak, miközben anyja gyengéden magához öleli.

A festmény szimbolikája gazdag: a gyümölcsök (szőlő, barack) a földi bőség és az életöröm allegóriái, míg a papagáj a tisztaság, de egyben az idegen egzotikum jelképe, amely gyakori motívum a német–osztrák biedermeier festészetben.
A mester kifinomult fénykezeléssel modellezi az arcokat, a bőrfelületeket és a textíliák csillogását; a drapériák mélyvörös tónusa és az aranyló fényhatás a müncheni akadémia 1840–1860 közötti tanulmányaira jellemző.