Henrik Weber (1818–1866) köre

A jelenet egy reneszánsz szobrászműhelybe vezet: a gerendás mennyezet és a kőpadló felett nyugodt, meleg tónusú fény oszlik el. Középen fekete zubbonyban, szürke sapkában ül egy szakállas férfi, ölében vésőt tart – a kompozíció őt azonosítja a reneszánsz mesterrel. Balra monumentális, durván megfaragott márványfigura ül (Mózes-motívum), mögötte drapériával letakart csoport (Pietà), háttérben kisebb gipsz- és márványtöredékek. Jobbra egy kibontakozó, félig kifaragott akt (Rabszolga) előtt vázlatokkal teli kőtábla áll. A bejáratnál narancs-vörös brokátfüggönyt emel félre egy szolga; mögötte bíbor ruhás főpap és kísérői lépnek be. A festő finom, simított ecsetkezeléssel, precíz perspektívával és részletgazdag tárgyi világgal dolgozik; a zöld és vörös drapériák élénk kontrasztjaival mozgatja a képet, miközben a márvány felületeit krétásan, hideg reflexekkel érzékelteti. Ikonográfiailag Michelangelo műhelyének allegorikus megidézése. Stílus: 19. századi akadémikus–historizáló történeti festészet; valószínű évtizedek: 1850–1860-as évek.

Kulcsrészletek:

• Mózes-szoborhoz hasonló ülő alak balra, durva megdolgozottsággal

• Zöld lepellel letakart Pietà-csoport a háttérben

• Félig kibontott „Rabszolga” típusú akt jobbra

• Rajzolt figurák a kőtáblán – műhelyvázlatok

• Piros brokátfüggöny mögül érkező főpap és kíséret

Szerzőjelöltek

A megjelölés: „Henrik Weber (1818–1866) köre”. Az alábbi festők stilárisan és iskolázottságuk szerint potenciális szerzőjelöltek:

• Henrik Weber (aktív: 1840-es–1860-as évek) – magyar akadémikus történeti festő, precíz rajzi fegyelem és színházi kompozíció; a téma- és beállításválasztás illeszkedik műhelyéhez.

• Orlai Petrics Soma (aktív: 1840-es–1870-es évek) – történeti jelenetei intim, színpadszerű térszerkezettel és aprólékos rekvizitumokkal bírnak.

• Jakobey Károly (aktív: 1850-es–1880-as évek) – részletgazdag, tiszta rajzú akadémikus előadásmód, gyakran belső terekben komponál.

• Rahl Ferenc/Friedrich von Amerling-kör hatása (aktív: 1830-as–1860-as évek) – bécsi akadémikus képzés, selymes felületek és klasszicizáló figurák.

• Carl von Piloty köre (aktív: 1850-es–1880-as évek) – müncheni iskola, drámai történeti jelenetek, gazdag kelléktár és színpadi fények.

• Székely Bertalan korai köre (aktív: 1850-es–1890-es évek) – fegyelmezett rajz, történeti tematika; korai munkáin rokon a tárgyi aprólékosság.

• Madarász Viktor (aktív: 1850-es–1870-es évek) – romantikus történetiség, bár általában sötétebb tónus, mégis kompozíciós rokonságot mutat.

• Kaulbach Vilmos köre (aktív: 1840-es–1870-es évek) – nagy elbeszélőkészség, reneszánsz témák iránti fogékonyság.