Ismeretlen művész - szignó pontosan nem kivehető.

Félalakos női portré, papíron készült pasztell–akvarell–ceruza vegyes technikával. A modell félprofilban ül, tekintete kissé balra, távolba réved. Az arcot lágy, finom satírozás és fokozatos tónusváltások formálják, a bőr árnyalása rózsás okkerekkel és hűvös szürkék finom rétegzésével történik. A haj világosbarna, ujjnyi, hullámos tincsekben rendezett, a korszak divatját idéző rövid bob-frizura. A homlokon grafitszürke, széles fejpánt fut, bal oldalt nagy, fekete selyemmasniban végződve; a vállak meztelenek, a beállítás idealizált. A háttér semleges, ecsetelt, felhőszerű kékeszöld és barnás tónusokkal, melyek a fej körül fényudvar-szerűen világosodnak. Jobbra lent bordóbarna tintával dátum és olvashatatlan, „J.” kezdőbetűs jelzés látható: 1921. A papír enyhén foltos (foxing), tónusfakulás és felületi szennyeződések érzékelhetők; a keret eklektikus, aranyozott stukkó, 20. század eleji ízlés szerint. Stílus: akadémizáló-szalon portré, a szecesszió utóhatásaival; valószínű évtizedek: 1910-es évek vége–1920-as évek.

Kulcsrészletek:

• Lágy pasztelles arcmodellezés, grafitos kontúrok

• Rövid bob-frizura és széles fejpánt, nagy fekete masni

• Semleges, finoman ecsetelt háttér

• Jobbra lent jelzés és „1927” dátum

• 41 × 27 cm papír, aranyozott historizáló keret

Szerzőjelöltek

Az alkotó megnevezése hiányzik; a jelzés olvashatatlan. Stílus- és korszakpárhuzamok alapján az alábbi művészek merülhetnek fel tág, nem bizonyító jellegű körként:

• Heinrich Knirr (aktív: 1880–1930-as évek) — müncheni akadémiai portréfestő, lágy modellálású női fejek, gyakran pasztell alappal.

• Oskar Martin-Amorbach (1920–1940-es évek) — idealizált, finom tónusú női arcképek, szalonhangulat, pasztell és akvarell.

• Lajos Márk (1890–1930-as évek) — társasági portrék, elegáns nőalakok, finom rajzi fegyelem.

• Herman Lipót (1900–1960-as évek) — rajz- és pasztellportrék, visszafogott kolorit, polgári modellek.

• Vaszary János (1890–1930-as évek) — dekoratív női fejek, divatjellegű kiegészítők; közelítés a témában, bár festőibb ecsetkezeléssel.

• Fritz Erler (1890–1930-as évek) — német portré- és plakátművész, eszményi női arctípusok, puha tónusépítés.

• Franz von Stuck késői köre (1900–1920-as évek) — idealizált női fejek, sötét kiegészítők, fény–árnyék hangsúly.

• Magyar műtermi pastellisták névtelen köre (1910–1930) — kereskedelmi-szalon portrék, hasonló technika és beállítás.

A fenti nevek csupán stiláris orientációt adnak; biztos szerző-megállapítás célzott jelzésolvasással és archív kutatással lehetséges.