Kalicza Erzsébet, a Deák-Ébner Lajos női festőiskolájában nevelkedett alkotó a 20. század eleji magyar festészet egyik különleges, ma még ritkán kutatott alakja. Bár életművéből főként portrék és virágcsendéletek ismertek, a jelen mű tanúsága szerint az akadémikus aktfestés terén is jártas volt. A 40×21 cm-es vászon középpontjában álló nőalak kontraposztos testtartása, a bal karján leomló drapéria és a semleges háttér egyértelműen a műtermi tanulmányok légkörét idézi. A színvilág visszafogott, barnás-szürkés tónusokba oldódik, amelyből a modell bőrének világos rózsás árnyalatai finoman emelkednek ki. Az ecsetkezelés plasztikus, de nem túlrészletezett; a hangsúly a test arányain és a beállítás harmóniáján van. A jobb alsó sarokban elhelyezett „Kalicza” szignó hitelesíti a szerzőséget, amely összhangban áll a művésznő más ismert jelzéseivel. Az akt különlegessége, hogy Kalicza ritkán előforduló, korai akadémikus gyakorlatát dokumentálja, s így a magyar női festészet történetének értékes, figyelemre méltó darabja.